Nagyon hálás vagyok bármilyen építő jellegű visszajelzésnek a oldalamat illetően. Viszont nem meglepő módon: ahány ember, annyi vélemény.

Azt hamar realizáltam, hogy mindegyik elvárásnak, igénynek megfelelni egyszerűen lehetetlen.

Épp ezért, igyekszem átereszteni ezeket a saját „szűrőmön”: mit tudok beépíteni ezekből, mire inspirál, milyen új ötleteket ad az adott visszajelzés. De talán ami a legfontosabb, hogy hogy tudok „menni ezekkel”. Azaz, hogy maradok én, és az, amit képviselni szeretnék, hiteles ezekkel az esetleges változtatásokkal.

Az, hogy mit tudunk hitelesen képviselni, szerintem egy kibontakozási folyamat eredménye. Autentikus valónk kibontakozásának folyamata.

Az alapja az a belső mag, amire kiskorunktól kezdve az évek alatt bizony nagyon sok réteg rakódott- a megfelelés, a konformitás, az idomulás elszürkítő rétegei.

Az elvárásoknak való megfelelés kérdéskörével talán Te is tudsz rezonálni, akár a munkád, akár a családi szerepeid által. Milyen gyereknek, anyának, apának, testvérnek, férjnek, feleségnek, barátnak, vezetőnek, kollégának stb. kellene lenned?

Az, hogy kik vagy mik által íródtak ezek az elvárásokkal teletűzdelt „szabály könyvek”, messzire vihet. A társadalom elvárásai, a közvélemény, a generációkon átívelő családi mintázatok, stb. A téma megérne egy mélyebb kutakodást.

Viszont ami engem ebben inkább megérintett, az nagyon is jelen- és személy fókuszú.

Mégpedig:

Hogy és hol vagyunk ebben az elvárás rengetegben mi magunk?

Hogy tudjuk képviselni magunkat és a saját igényeinket ezekkel szemben, vagy mindezek mellett?

Én azt tapasztalom, kihívásosan.

Egyáltalán meghallani a saját válaszainkat, a saját igényeinket is nagy feladat ebben a zajban, nemhogy következő lépésként bele is merni állni a képviseletükbe.

Viszont én hiszem, hogy a változás melletti döntéssel, kitartó belső munkával, önreflexióval, támogató kapcsolódásokkal ez az autentikus mag igenis hozzáférhető újra, és tovább növekedhet.