„Már máshol kellene tartanom.” -sokszor hallom ezt a mondatot, és kivétel nélkül nagyon szomorú és lemondó hangsúllyal kerül kimondásra. Nem szeretném ‘rózsaszínre színezni’ ezt a kijelentést, vagy elvenni a megélést mögüle, viszont szerintem érdemes rajta mélyebben elgondolkozni, és adott esetben új kontextusba helyezni ezt a mondatot.

Egyrészt, nem ugyanonnan indulunk az úton, és nem is ugyanolyan ütemben haladunk rajta. Minden út egyedi, és ez rendben van.

Mindamellett nem is ugyanolyan hátizsákkal indulunk neki az életnek. Kinek könnyebb, kinek nehezebb kövek kerültek, vagy kerülnek útközben a puttonyába. Persze a nehézségeket súlyozni nem lehetséges, és nem is szabad- mindenkinek a maga problémája nehéz.

Mindenesetre az „összehasonlítás” már csak ezért sem lehet teljesen reális: sosem tudhatjuk igazán, ki milyen súlyos hátizsákot cipel, mivel küzd a négy fal között.

Másrészt érdemes feltenni a kérdést: Kinek a mércéje szerint kellene valahol máshol tartanod? Itt visszacsatolok az egyik előző bejegyzésemhez, az elvárásoknak való megfelelésről.

Ezek kívülről jövő elvárások, vélemények?

Vagy a saját vágyad szerint tartanál máshol?

Én azt hiszem, nem igazán tudsz ‘elkésni’ a saját életedből. Ott vagy, ahol lenned kell, és ott tartasz, ahol tartanod kell. Amire kész és képes voltál eddig. Mostanáig.

Arra, hogy mi volt a múltban, arra már nem, de hogy hova és merre tovább a jelenben, és mi céllal a jövőre nézve, arra van ráhatásod!

Én hiszem, hogy a változás és a változtatás lehetséges. Ezzel nem mondom, hogy a folyamat, ami ehhez vezet, könnyű, azt viszont igen, hogy megéri.